Nyugdíjasként éldegélek,
elszaladtak már az évek.
Klubba járok társaságba,
mint egy kedves nagy családba.
Hasznos programot szerveznek,
kirándulni is elvisznek.
Előadókat is hívnak,
hasznos dolgokat mondanak.
A minap is volt egy rendőr,
oktatott a teendőkről.
Elmondta hogy jó vigyázni,
nem mind igaz, amit látni.
Kikupált sok jótanáccsal,
bűnmegelőző oktatással.
Elmondta, hogy mitől féljek,
ne dőljek be a mesének.
A gázóra, villanyóra
leolvasó igazolja,
ő a cég alkalmazottja,
erről van céges papírja.
Pénzzel már nem foglalkoznak,
ők csak mérőket olvasnak.
Tehát, ha már pénzt is kérnek,
telefonáljak rendőrnek.
Tegnap jött a felderítő,
egy szép barna fiatal nő.
Szomjas volt az eszemadta,
adtam neki, meg se itta.
Járt a szeme, mint a villám,
azt hitte, hogy nem tudom már,
Nem víz kell a naccságának,
a kis nyugdíjam kívánja.
A pénzem nem otthon tartom,
erre vannak már a bankok.
Rászorultakat segítem,
de csak kizárólag csekken.
Nem hiszek a szerencsében,
telefonos nyereményben.
Nem veszek feltöltő kártyát
még ha olcsón is kínálják.
Idős embernek segítség,
ha a szomszéd néha ránéz.
Biztonságot ad a tudat,
szükségben hova forduljak.
Köztünk soknak nincsen párja,
nincsen aki hazavárja.
Rossz szomszédság török átok!
Tartsuk hát a barátságot!